könyvesblog

grofjardanhazy:

cevtmn:

ekkerjoz:

perfectvillain:

martontokes:

grofjardanhazy:

olrajtovics:

samli:

grofjardanhazy:

Ezen a héten ezt a könyvet sikerült kiolvasni. Sajnos ez a Rejtő-mű eddig még kimaradt, most sikerült pótolni a hiányosságot.

10/10.

szerintem ez a legjobb Rejto-regeny

abszolut kedvencem

„- Maga Kantot hozza segítségül, hogy elvetemedettnek lássék.” - ez milyen már benne…!

fantasztikus könyv.

Valóban. Ennek ellenére még mindig nem létezik olyan szó, hogy “kiolvasni”.

Igen, az ilyenek nagyon felbaszóak tudnak lenni.

Felbaszóak. “Ez jó szó.”

csak a lenyeg veszett el - mi a konyvcime, amit grof elolvasott?

a Csontbrigádról volt szó, a címlapot posztoltam.

Elolvasni, oké, a nyelvi igényességem ez esetben némi kívánnivalót hagyott maga után. Ha azt írtam volna, hogy “a barátom eljött nálunk”, akkor abba is belekötnétek? Felénk így mondják, sajnálom.

Történelmi pillanat

mirwaisjanan:

Ken Follett könyve zseniálisan szar, úristen. Majd küldök/adok neked jó könyveket/könyvcímeket.

elefani:

dehát mitörtént mirvi?

képzeld most olvastam ken follettől a “kaland afganisztánban” című csodát (egy kocsmából loptam). neked az megvolt? kurvaszar könyv, kíváncsi vagyok, hogy volt-e minimálisan olyan dolog benne, aminek köze lehetett a valósághoz.

freevo:

Brandon Hackettnek is tetszett a The Road, és elégedett a magyar fordítással, pedig már kezdtem félni:

A fordítás jó és élvezetes, de a “becéloz” szótól viszont megkímélhetett volna a fordító. Szerintem megcélozni szoktunk valakit, nem becélozni. Bár, amióta Marquez Száz év magányának Székács Vera féle fordításában is rábukkantunk a “beazonosít” förmedvényre, én már inkább nem szólok semmit. Különben is, A poszthumán döntésben is akad pár ilyen. :P Érdeklődve várom a regényből készült film hazai bemutatóját, kíváncsi vagyok, hogyan működik ez a történet a vásznon.

freevo:

Brandon Hackettnek is tetszett a The Road, és elégedett a magyar fordítással, pedig már kezdtem félni:

A fordítás jó és élvezetes, de a “becéloz” szótól viszont megkímélhetett volna a fordító. Szerintem megcélozni szoktunk valakit, nem becélozni. Bár, amióta Marquez Száz év magányának Székács Vera féle fordításában is rábukkantunk a “beazonosít” förmedvényre, én már inkább nem szólok semmit. Különben is, A poszthumán döntésben is akad pár ilyen. :P Érdeklődve várom a regényből készült film hazai bemutatóját, kíváncsi vagyok, hogyan működik ez a történet a vásznon.

grofjardanhazy:

Albert-Barabási László: Behálózva
Ötödszörre is kiolvasva ma, fantasztikus mű, kész. Ennek hatására döntöttem el végleg, hogy informatikára megyek. Aztán persze rájöttem, hogy a mérnök infós élete nem fenékig tejfel, és hogy úgy szar az egész, amint az meg van írva a nagykönyvben. A BMF-en legalábbis. A tárgyak nagy része nem is igazán érdekelt, szerencsére még időben történt váltás a másik álomszakra, az építészmérnökire.

grofjardanhazy:

Albert-Barabási László: Behálózva

Ötödszörre is kiolvasva ma, fantasztikus mű, kész. Ennek hatására döntöttem el végleg, hogy informatikára megyek. Aztán persze rájöttem, hogy a mérnök infós élete nem fenékig tejfel, és hogy úgy szar az egész, amint az meg van írva a nagykönyvben. A BMF-en legalábbis. A tárgyak nagy része nem is igazán érdekelt, szerencsére még időben történt váltás a másik álomszakra, az építészmérnökire.

szarazene:

”- Ide figyelj! - mondtam -, hát nem gondolod, hogy ezt az egész pszichoanalitikai diskurzust már rég ideje lenne nyárfakaróval visszadugaszolni abba a kokainos, amfetaminos seggbe, amelyik szülte?Nagy szemeket meresztett rám.- Hát, az amfetamint értem. Mégiscsak két évig barátkoztam Jean-Paul Sartre-ral, ha nem tudnád. És a segget is értem, ugyanazon ok miatt. Hanem a kokain hogy kerül ide?…- Doktor Freud nemcsak maga élt kokainnal, hanem a pácienseinek is fölírta. Aztán pedig levonta az általános következtetéseit. A kokain komoly szexuális ajzószer. Ezért minden, amit Freud kiagyalt - mindezek az Ödipuszok, szfinxek, szfinktorok -, kizárólag annak a páciensnek a lelki dimenzióihoz tartoznak, akinek tükörtojássá sült az agya a kokaintól. Ilyen állapotban tényleg csak az az egy problémája marad az embernek, hogy mit csináljon előbb: megkamatyolja anyut, vagy kinyírja aput. Nyilván addig, amíg el nem fogy a kokain. Akkoriban pedig nem volt gond az ellátással.…- De amíg az adagod kevesebb napi három grammnál - folytattam, addig nem kell se Ödipusz-komplexustól, se a többitől félned, amit felfedezett. Ha valaki Freud elméletei alapján elemzi a viselkedését, az körülbelül olyan, mintha Carlos Castaneda peyote-os tripje-jaire támaszkodna. Castanedának legalább szíve van, van benne költészet. De a Freudnak csak csíptetője van, két csíkja a tálalószekrényen és a remegés a szfinktorban. A burzsoázia éppen az utálatosságáért szereti. Azért a képességért, hogy a világon mindent az altájra redukáljon.” (Viktor Pelevin: A Metamor Szent könyve)

szarazene:

”- Ide figyelj! - mondtam -, hát nem gondolod, hogy ezt az egész pszichoanalitikai diskurzust már rég ideje lenne nyárfakaróval visszadugaszolni abba a kokainos, amfetaminos seggbe, amelyik szülte?
Nagy szemeket meresztett rám.
- Hát, az amfetamint értem. Mégiscsak két évig barátkoztam Jean-Paul Sartre-ral, ha nem tudnád. És a segget is értem, ugyanazon ok miatt. Hanem a kokain hogy kerül ide?

- Doktor Freud nemcsak maga élt kokainnal, hanem a pácienseinek is fölírta. Aztán pedig levonta az általános következtetéseit. A kokain komoly szexuális ajzószer. Ezért minden, amit Freud kiagyalt - mindezek az Ödipuszok, szfinxek, szfinktorok -, kizárólag annak a páciensnek a lelki dimenzióihoz tartoznak, akinek tükörtojássá sült az agya a kokaintól. Ilyen állapotban tényleg csak az az egy problémája marad az embernek, hogy mit csináljon előbb: megkamatyolja anyut, vagy kinyírja aput. Nyilván addig, amíg el nem fogy a kokain. Akkoriban pedig nem volt gond az ellátással.

- De amíg az adagod kevesebb napi három grammnál - folytattam, addig nem kell se Ödipusz-komplexustól, se a többitől félned, amit felfedezett. Ha valaki Freud elméletei alapján elemzi a viselkedését, az körülbelül olyan, mintha Carlos Castaneda peyote-os tripje-jaire támaszkodna. Castanedának legalább szíve van, van benne költészet. De a Freudnak csak csíptetője van, két csíkja a tálalószekrényen és a remegés a szfinktorban. A burzsoázia éppen az utálatosságáért szereti. Azért a képességért, hogy a világon mindent az altájra redukáljon.” (Viktor Pelevin: A Metamor Szent könyve)

Segítség

anibell:

vulgarpicture:

szarazene:

Légyszi ajánljatok valami jófajta világirodalmi regényt, ami nem túl hosszú! Valami “mai” legyen, okos és vicces. Köszönöm.

Douglas Couplandtól bármi (az X generáció pl. elég rövid és magyarul is megvan, bár 1991-es, nem tudom, az még belefér-e a “mai” kategóriába). Chuck Palahniuk. Viktor Pelevin. Feltéve, ha nem feltétel, hogy ne legyen nagyon ismert.


igen Douglas Coupland jó, de a Minden család pszichotikust ajánlanám a Rágógumi tolvajt nem,

Erlend Loe: Doppler (norvég, kortárs, biciklis főhős, bejövős, vicces)

Christopher Moore: Biff evangéliuma (Jézus életének elfelejtett gyermek- és fiatalkora egyéni interpretálásban, nem néz ki rövidnek a könyv, de nagybetűs, és olyan vicces, hogy mégis az)

nem olyan vicces, sőt, de okos:

Yann Martel: Pi élete (személyes kedvenc)

Segítség

deriand:

szarazene:

Légyszi ajánljatok valami jófajta világirodalmi regényt, ami nem túl hosszú! Valami “mai” legyen, okos és vicces. Köszönöm.

http://randomskyovernomansland.blogspot.com/2008/03/erlend-loe-doppler.html

kicsit LMP-s beütésű a cucc, de amúgy egész aranyos, nem hosszú, és könnyű olvasmány

Segítség

szarazene:

perfectvillain:

szarazene:

vulgarpicture:

szarazene:

perfectvillain:

szarazene:

Légyszi ajánljatok valami jófajta világirodalmi regényt, ami nem túl hosszú! Valami “mai” legyen, okos és vicces. Köszönöm.

Haruki Murakamitól akármi. Magyarul megjelenet a Birkakergeető Nagy Kaland, a Norvég Erdő, a Kafka a tengerparton többek közt.

Ajánlott.

Most fejeztem be a Világvége és a keményre főtt csodaországot, hát nem dobtam tőle hátast. Ebben a stílusban Pelevin sokkal jobb, és nincs ott rizsa, meg felesleges szófosás, fele ennyiben mond el négyszer ennyit. A Metamor Szent Könyvét olvassátok el, nem győzöm hangsúlyozni.

Murakami Haruki szar. Pont. Vele kapcsolatban született meg a csodálatos és nagyon pontos “lemegy Coelhoba” kifejezés. (Mindig meg kell néznem, hogy írja ez a szarházi a nevét.)

Közben látom, beszerezted az X generációt, pedig mondtam volna, ha lett volna időm, hogy ha nem vagy rest angolul olvasni, akkor inkább a JPod, ami ugyan vagy hatszáz oldal, de ebből egy csomó olyan, amit át lehet lapozni (pl. a pi tizedesei kb. 80 oldalon), és tán a legviccesebb könyv, amit mostanában olvastam. A magyarok közül csak az X-et ajánlom, a rágógumisat ugyan nem olvastam, de a Minden család pszichotikusnak fájóan rossz a fordítása.

Az meg hülyeség, hogy Palahniuktól nem érdemes mást olvasni a Harcosok klubján kívül. A Chuck (magyarul Cigányúton) pl. még magyarul is simán jó.

Mármint a Choke? És a Survivor? Azon gondolkodtam sokat, mert impozáns volt, hogy visszafelé mennek az oldalak, de nem szereztem be. Nekem a Harcosok klubja nem jött be annyira, nyilván mert láttam a filmet, és az jobb film, mint amilyen jó a könyv. Na majd ha ezt a kettőt befejeztem, jöhet a Chucky.

A Harukit én is így látom. Japán létére eléggé gejl. Meg a szar zenéket szereti, nem azt, ha szar a zene, “muhaha”.

Mindenkinek köszönöm a segítséget, és ne feledjétek: Boris Vian nem zseniális, hanem gagyi.

Na most túlerőben vagytok, mégsem adom meg magam. Röviden: Ponn azért szeretem, mert (az én világnézetemben legalábbis mindenképp) pont fenttartja az egyensúlyt a “gejl” és a “változatos, hullámzó, de érdekes” között. Ráadásul olyan jelenbe és szürrealisztikus mesébe oltja a múltját, a kort, amiben felnőtt - miközben ő nem épp egy médiaszereplő - ami más stílusában nem hagyna helyet nekem, olvasónak, hogy a lyukakat, a homályt, befedjem, tisztázzam.

Persze ízlések és pofonok, nem is a Murakami miatt ment a ReBlog igazából, hanem a JPod miatt. Amit, ha Murakami nem jut eszembe és Vonnegutot nem vetettem volna el, minthogy ő nem igazán “mai”, én is mondani akartam. És nemcsak a könyv jó, hanem az a sorozat is, aminek ő volt a társaírója és azonos néven ment le belőle 13 epizód a The CW csatornán. Azt mindenkinek meleg szívvel ajánlom megtekintésre, fantasztikus egy sorozat.

(Coelho (is, de Vian méginkább) tényleg mennyira gagyi és szar már!)

Már csak annyit, hogy a legjobb barátom melegen ajánlja A kurblimadár krónikáját neked, de engem nem csap be.

És itt befejezem a chatet, mert már mindenkinek a dashboardja azzal van tele, hogy segítségre szorulok.

2009 51 könyvben

szarazene:

Hosszú és unalmas lesz. Látható, hogy kétségbeesetten próbáltam az évben némi műveltségre szert tenni, ha már sosem olvastam például kötelezőket.

01. Kurt Vonnegut: Börtöntöltelék
Olvasni unalmas, monoton hömpölyög végig a szoci propaganda, de a végén az ember mégis BOLDOGABB.
02. Michel Houellebecq: Egy sziget lehetősége
Egy (azaz több) francia úr, aki gyűlöli az életet, és imádja a pinát.
03. Kurt Vonnegut: Galápagos
Buta szar, nem ajánlom senkinek.
04. Michel Houellebecq: Elemi részecskék
Egy francia úr, aki utálja az életet, és szereti a pinát.
05. Michel Houellebecq: A csúcson
… és ráadásul kicsi is a fasza - bár ez benne volt a “franciában”.
06. Kurt Vonnegut: Áldja meg az Isten, Mr. Rosewater!
Aranyos könyv az értéktelen, szemét, csóró rétegről, akikhez a könyv által talán kicsit közelebb kerül a magamfajta szellemi és anyagi elit.
07. Márai Sándor: Kassai őrjárat
Férfiasan bevallom, itt még azt hittem, hogy egy normális világképpel rendelkező sváb férfiról van szó.
08. Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
Vidám kis játék a kispolgári lét értelmetlenségéről. Top10-es.
09. Thomas Mann: A Buddenbrook-ház
Buzis, de mérnöki pontossággal fogalmaz.
10. Boris Vian: Tajtékos napok
Hát ha a franciáknak ez kellett… Ők tudják, én nem éreztem át.
11. Esterházy Péter: Fuharosok
A világ legrosszabb könyve. Bűn és büntetés. Egyetlen mentsége, hogy kurva rövid.
12. Márai Sándor: Napló 1943-1945
Itt már rájöttem, hogy nincs normális világképe, és nem sváb.
13. Agota Kristof: Trilógia
A legjobb svájci írónő. Vagy az egyetlen.
14. Márai Sándor: Zendülők
Itt már csak a gyűlölet hajtott. Anarchista sületlenség, mint a Nu pagagyi.
15. Viktor Pelevin: Generation ,P’
Drogok, maffia, pinák, Oroszország. Nem ezzel lett a kedvencem a srác, de elment bevezetőnek.
16. Viktor Pelevin: Számok

Ez legalább annyira tetszett, mint a ,P’, bár túl sok szó volt benne a számokról (evidens), olyasmi volt, mint a Hej, hej, helyesírás.
17. Thomas Mann: Királyi fenség
Annyit tudok mondani, hogy mikor olvastam, sokkal hosszabbnak tűnt egy nap.
18. Márai Sándor: Idegen emberek
Nagyon sokáig szenvedtem vele, nevetséges. Az utolsó két oldalon azért zaftosan elküldi a picsába a franciákat, de később megtudtam, hogy ezt se gondolta komolyan az ebugatta.
19. Stephen Hawking: Az idő rövid története

Kötelezővé kéne tenni, de inkább 14 éves korban. Így már sok újdonság nem várt rám, viszont ez a tanár a férfi Helen Keller.
20. Thomas Mann: A varázshegy

Az egyik kedvenc könyvem volt, mert mindenről van benne szó. De mindenről! Viszont sok az irodalmi pózolás.
21. Chuck Palahniuk: Fight Club

Nem kell róla mit mondani, de azért a film jobb valahogy.
22. J.D. Salinger: Zabhegyező
A legtúlsztároltabb regény valaha. Egy zabhegyezőről szól.
23. Gabriel García Márquez: Száz év magány
El nem tudom képzelni, hogy valakinek ne tetsszen.
24. Aldous Huxley: Szép új világ
Ma már gagyi az ilyen, de a maga korában üthetett. Ott borult az egész, hogy Ford antiszemita volt. Így nem születnek bálványok (kivéve azt az ordibáló faszit a kis bajszával, aki utálta a zsidókat; meg Hitlert természetesen).
25. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Túl sokat vártam tőle. Olyan, mint a szibériai puszta, hosszú és unalmas. De a maga idejében szintén beadhatta.
26. Michel Houellebecq: Lanzarote

Ezt már csak úri huncutságból csaptam hozzá. Vicces félpornót olvasni nyuggerek között nyáron a vonaton.
27. Paulo Coelho: 11 perc

Csak azért olvastam el, hogy legyen jogom fikázni. Fogom is igaz hittel, tiszta szívvel. Állítom, hogy azért istenítik egyes (lófaszt, a legtöbb) nők, mert olyanokat ír, amikre rámondhatják, hogy “Tényleg, pont ezt gondoljuk!”, közben ez csak jópofáskodó színjáték, ennél számítóbbak, és szerencsére nem ilyen ostobák.
28. Thomas Mann: Doktor Faustus
Túl sok a mellébeszélés, a buziskodás, a zene irodalmi részletezése.
29. Thomas Mann: A Doktor Faustus keletkezése
És ezzel meg is tudtam, mekkora Mesterházy Attila ez a német majom. Nem is olvastam tőle többé semmit.
30. Viktor Pelevin: A Metamor Szent Könyve
A legjobb könyv a világon. Hibátlan.
31. Viktor Pelevin: A rettenet sisakja

Nagyon izgalmas.
32. Viktor Pelevin: Empire ,V’

A legjobb vámpíros regény. Tomcat is szereti.
33. Viktor Pelevin: A Sárga Nyíl
Közepes novellák egy kurva jó írótól. Semmi extra.
34. Spiró György: Feleségverseny
Masszív cigányozás, és mérsékelten vicces gúnyolódás a Szkíta Magyarokon. Azaz rajtam. Húztam is a számat!
35. Murakami Haruki: Világvége és a keményre főtt csodaország
Nekem lassú ez a történetvezetés ilyen cyberpunkoskodáshoz, továbbá tiszta klisé, és a hangulat sem egy nagy vasziszdasz.
36. Viktor Pelevin: Kristályvilág
Jobb novellák egy kurva jó írótól.
37. Viktor Pelevin: A hunok harmóniája

Még jobbak.
38. Viktor Pelevin: A rovarok élete
Jópofa játék zoomorf lényekről és az orosz szellemről. Nem rossz, de ha már ilyesmi kell, akkor…
39. Viktor Pelevin: Az agyag géppuska
… ezt. Csomó filozófia, csomó oroszellenes duma. Nagyon jó szórakozás, bár kicsit fárasztóak a spirális párbeszédek - akármi legyen is az.
40. Erlend Loe: Doppler
Egy LMP-s bemegy az erdőbe élni, van egy szarvasa meg egy gyereke. Pizzát rendel a haverjához, aki majdnem megöli magát. Sokan beköltöznek az erdőbe, és elbasszák a fílinget. Elhúz hát onnan.
41. Douglas Coupland: Az X-generáció
Nagyon jó. Most mit mondjak? Akarsz ötletet adni, Feri?
42. Viktor Pelevin: A tervhivatal hercege
Egy kisregény, ami a Prince of Persia-ra épül, és egy novella, ami nem.
43. Viktor Jerofejev: A jó Sztálin
Érdekes (ál?)önéletrajz a kommunizmus napfénnyel borított sötét oldaláról.
44. Kurt Vonnegut: Éj anyánk
Meglepően szívszorító történet egy náci amerikai náci háborús hőstettéről és bűnéről pocsék befejezéssel.
45. Kurt Vonnegut: Kékszakáll
Semmi új az öregtől, de hogy írhattam az előbb azt, hogy “pocsék befejezés”? Mi jön még, “sanyarú sors”?
46. Nick Hornby: Hosszú út lefelé

Nekem ez túl primitív. Suttyó briteket csak tévében.
47. Chuck Palahniuk: Halálkultusz
Olyan, mint a Harcosok klubja. Jé!
48. Gabriel García Márquez: Söpredék

Ez az ember jó mesélő. Szerintem iszik is.
49. Agota Kristof: Tegnap
Nyugaton sem volt régen rózsás az élet. Hanem szar. Szaros!
50. Kertész Imre: Sorstalanság
:D:D:D
51. James Joyce: Ulysses
970 oldalas halandzsa, és belépőm az irodalmi vitákba. Én jobbat tudnák, par excellence ha idősb lennék.

szarazene:

Viktor Olegovics Pelevin, pont ilyennek képzelné az ember korunk egyik legmenőbb íróját.

szarazene:

Viktor Olegovics Pelevin, pont ilyennek képzelné az ember korunk egyik legmenőbb íróját.