Ezen a héten ezt a könyvet sikerült kiolvasni. Sajnos ez a Rejtő-mű eddig még kimaradt, most sikerült pótolni a hiányosságot.
10/10.
szerintem ez a legjobb Rejto-regeny
abszolut kedvencem
„- Maga Kantot hozza segítségül, hogy elvetemedettnek lássék.” - ez milyen már benne…!
fantasztikus könyv.
Valóban. Ennek ellenére még mindig nem létezik olyan szó, hogy “kiolvasni”.
Igen, az ilyenek nagyon felbaszóak tudnak lenni.
Felbaszóak. “Ez jó szó.”
csak a lenyeg veszett el - mi a konyvcime, amit grof elolvasott?
a Csontbrigádról volt szó, a címlapot posztoltam.
Elolvasni, oké, a nyelvi igényességem ez esetben némi kívánnivalót hagyott maga után. Ha azt írtam volna, hogy “a barátom eljött nálunk”, akkor abba is belekötnétek? Felénk így mondják, sajnálom.
Történelmi pillanat
Ken Follett könyve zseniálisan szar, úristen. Majd küldök/adok neked jó könyveket/könyvcímeket.
dehát mitörtént mirvi?
képzeld most olvastam ken follettől a “kaland afganisztánban” című csodát (egy kocsmából loptam). neked az megvolt? kurvaszar könyv, kíváncsi vagyok, hogy volt-e minimálisan olyan dolog benne, aminek köze lehetett a valósághoz.
Brandon Hackettnek is tetszett a The Road, és elégedett a magyar fordítással, pedig már kezdtem félni:
A fordítás jó és élvezetes, de a “becéloz” szótól viszont megkímélhetett volna a fordító. Szerintem megcélozni szoktunk valakit, nem becélozni. Bár, amióta Marquez Száz év magányának Székács Vera féle fordításában is rábukkantunk a “beazonosít” förmedvényre, én már inkább nem szólok semmit. Különben is, A poszthumán döntésben is akad pár ilyen. :P Érdeklődve várom a regényből készült film hazai bemutatóját, kíváncsi vagyok, hogyan működik ez a történet a vásznon.
Albert-Barabási László: Behálózva
Ötödszörre is kiolvasva ma, fantasztikus mű, kész. Ennek hatására döntöttem el végleg, hogy informatikára megyek. Aztán persze rájöttem, hogy a mérnök infós élete nem fenékig tejfel, és hogy úgy szar az egész, amint az meg van írva a nagykönyvben. A BMF-en legalábbis. A tárgyak nagy része nem is igazán érdekelt, szerencsére még időben történt váltás a másik álomszakra, az építészmérnökire.
”- Ide figyelj! - mondtam -, hát nem gondolod, hogy ezt az egész pszichoanalitikai diskurzust már rég ideje lenne nyárfakaróval visszadugaszolni abba a kokainos, amfetaminos seggbe, amelyik szülte?
Nagy szemeket meresztett rám.
- Hát, az amfetamint értem. Mégiscsak két évig barátkoztam Jean-Paul Sartre-ral, ha nem tudnád. És a segget is értem, ugyanazon ok miatt. Hanem a kokain hogy kerül ide?
…
- Doktor Freud nemcsak maga élt kokainnal, hanem a pácienseinek is fölírta. Aztán pedig levonta az általános következtetéseit. A kokain komoly szexuális ajzószer. Ezért minden, amit Freud kiagyalt - mindezek az Ödipuszok, szfinxek, szfinktorok -, kizárólag annak a páciensnek a lelki dimenzióihoz tartoznak, akinek tükörtojássá sült az agya a kokaintól. Ilyen állapotban tényleg csak az az egy problémája marad az embernek, hogy mit csináljon előbb: megkamatyolja anyut, vagy kinyírja aput. Nyilván addig, amíg el nem fogy a kokain. Akkoriban pedig nem volt gond az ellátással.
…
- De amíg az adagod kevesebb napi három grammnál - folytattam, addig nem kell se Ödipusz-komplexustól, se a többitől félned, amit felfedezett. Ha valaki Freud elméletei alapján elemzi a viselkedését, az körülbelül olyan, mintha Carlos Castaneda peyote-os tripje-jaire támaszkodna. Castanedának legalább szíve van, van benne költészet. De a Freudnak csak csíptetője van, két csíkja a tálalószekrényen és a remegés a szfinktorban. A burzsoázia éppen az utálatosságáért szereti. Azért a képességért, hogy a világon mindent az altájra redukáljon.” (Viktor Pelevin: A Metamor Szent könyve)
Segítség
Légyszi ajánljatok valami jófajta világirodalmi regényt, ami nem túl hosszú! Valami “mai” legyen, okos és vicces. Köszönöm.
Douglas Couplandtól bármi (az X generáció pl. elég rövid és magyarul is megvan, bár 1991-es, nem tudom, az még belefér-e a “mai” kategóriába). Chuck Palahniuk. Viktor Pelevin. Feltéve, ha nem feltétel, hogy ne legyen nagyon ismert.
igen Douglas Coupland jó, de a Minden család pszichotikust ajánlanám a Rágógumi tolvajt nem,Erlend Loe: Doppler (norvég, kortárs, biciklis főhős, bejövős, vicces)
Christopher Moore: Biff evangéliuma (Jézus életének elfelejtett gyermek- és fiatalkora egyéni interpretálásban, nem néz ki rövidnek a könyv, de nagybetűs, és olyan vicces, hogy mégis az)
nem olyan vicces, sőt, de okos:
Yann Martel: Pi élete (személyes kedvenc)
Segítség
Légyszi ajánljatok valami jófajta világirodalmi regényt, ami nem túl hosszú! Valami “mai” legyen, okos és vicces. Köszönöm.
http://randomskyovernomansland.blogspot.com/2008/03/erlend-loe-doppler.html
kicsit LMP-s beütésű a cucc, de amúgy egész aranyos, nem hosszú, és könnyű olvasmány
Segítség
Légyszi ajánljatok valami jófajta világirodalmi regényt, ami nem túl hosszú! Valami “mai” legyen, okos és vicces. Köszönöm.
Haruki Murakamitól akármi. Magyarul megjelenet a Birkakergeető Nagy Kaland, a Norvég Erdő, a Kafka a tengerparton többek közt.
Ajánlott.
Most fejeztem be a Világvége és a keményre főtt csodaországot, hát nem dobtam tőle hátast. Ebben a stílusban Pelevin sokkal jobb, és nincs ott rizsa, meg felesleges szófosás, fele ennyiben mond el négyszer ennyit. A Metamor Szent Könyvét olvassátok el, nem győzöm hangsúlyozni.
Murakami Haruki szar. Pont. Vele kapcsolatban született meg a csodálatos és nagyon pontos “lemegy Coelhoba” kifejezés. (Mindig meg kell néznem, hogy írja ez a szarházi a nevét.)
Közben látom, beszerezted az X generációt, pedig mondtam volna, ha lett volna időm, hogy ha nem vagy rest angolul olvasni, akkor inkább a JPod, ami ugyan vagy hatszáz oldal, de ebből egy csomó olyan, amit át lehet lapozni (pl. a pi tizedesei kb. 80 oldalon), és tán a legviccesebb könyv, amit mostanában olvastam. A magyarok közül csak az X-et ajánlom, a rágógumisat ugyan nem olvastam, de a Minden család pszichotikusnak fájóan rossz a fordítása.
Az meg hülyeség, hogy Palahniuktól nem érdemes mást olvasni a Harcosok klubján kívül. A Chuck (magyarul Cigányúton) pl. még magyarul is simán jó.Mármint a Choke? És a Survivor? Azon gondolkodtam sokat, mert impozáns volt, hogy visszafelé mennek az oldalak, de nem szereztem be. Nekem a Harcosok klubja nem jött be annyira, nyilván mert láttam a filmet, és az jobb film, mint amilyen jó a könyv. Na majd ha ezt a kettőt befejeztem, jöhet a Chucky.
A Harukit én is így látom. Japán létére eléggé gejl. Meg a szar zenéket szereti, nem azt, ha szar a zene, “muhaha”.
Mindenkinek köszönöm a segítséget, és ne feledjétek: Boris Vian nem zseniális, hanem gagyi.
Na most túlerőben vagytok, mégsem adom meg magam. Röviden: Ponn azért szeretem, mert (az én világnézetemben legalábbis mindenképp) pont fenttartja az egyensúlyt a “gejl” és a “változatos, hullámzó, de érdekes” között. Ráadásul olyan jelenbe és szürrealisztikus mesébe oltja a múltját, a kort, amiben felnőtt - miközben ő nem épp egy médiaszereplő - ami más stílusában nem hagyna helyet nekem, olvasónak, hogy a lyukakat, a homályt, befedjem, tisztázzam.
Persze ízlések és pofonok, nem is a Murakami miatt ment a ReBlog igazából, hanem a JPod miatt. Amit, ha Murakami nem jut eszembe és Vonnegutot nem vetettem volna el, minthogy ő nem igazán “mai”, én is mondani akartam. És nemcsak a könyv jó, hanem az a sorozat is, aminek ő volt a társaírója és azonos néven ment le belőle 13 epizód a The CW csatornán. Azt mindenkinek meleg szívvel ajánlom megtekintésre, fantasztikus egy sorozat.
(Coelho (is, de Vian méginkább) tényleg mennyira gagyi és szar már!)
Már csak annyit, hogy a legjobb barátom melegen ajánlja A kurblimadár krónikáját neked, de engem nem csap be.
És itt befejezem a chatet, mert már mindenkinek a dashboardja azzal van tele, hogy segítségre szorulok.
2009 51 könyvben
Hosszú és unalmas lesz. Látható, hogy kétségbeesetten próbáltam az évben némi műveltségre szert tenni, ha már sosem olvastam például kötelezőket.
01. Kurt Vonnegut: Börtöntöltelék
Olvasni unalmas, monoton hömpölyög végig a szoci propaganda, de a végén az ember mégis BOLDOGABB.
02. Michel Houellebecq: Egy sziget lehetősége
Egy (azaz több) francia úr, aki gyűlöli az életet, és imádja a pinát.
03. Kurt Vonnegut: Galápagos
Buta szar, nem ajánlom senkinek.
04. Michel Houellebecq: Elemi részecskék
Egy francia úr, aki utálja az életet, és szereti a pinát.
05. Michel Houellebecq: A csúcson
… és ráadásul kicsi is a fasza - bár ez benne volt a “franciában”.
06. Kurt Vonnegut: Áldja meg az Isten, Mr. Rosewater!
Aranyos könyv az értéktelen, szemét, csóró rétegről, akikhez a könyv által talán kicsit közelebb kerül a magamfajta szellemi és anyagi elit.
07. Márai Sándor: Kassai őrjárat
Férfiasan bevallom, itt még azt hittem, hogy egy normális világképpel rendelkező sváb férfiról van szó.
08. Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
Vidám kis játék a kispolgári lét értelmetlenségéről. Top10-es.
09. Thomas Mann: A Buddenbrook-ház
Buzis, de mérnöki pontossággal fogalmaz.
10. Boris Vian: Tajtékos napok
Hát ha a franciáknak ez kellett… Ők tudják, én nem éreztem át.
11. Esterházy Péter: Fuharosok
A világ legrosszabb könyve. Bűn és büntetés. Egyetlen mentsége, hogy kurva rövid.
12. Márai Sándor: Napló 1943-1945
Itt már rájöttem, hogy nincs normális világképe, és nem sváb.
13. Agota Kristof: Trilógia
A legjobb svájci írónő. Vagy az egyetlen.
14. Márai Sándor: Zendülők
Itt már csak a gyűlölet hajtott. Anarchista sületlenség, mint a Nu pagagyi.
15. Viktor Pelevin: Generation ,P’
Drogok, maffia, pinák, Oroszország. Nem ezzel lett a kedvencem a srác, de elment bevezetőnek.
16. Viktor Pelevin: Számok
Ez legalább annyira tetszett, mint a ,P’, bár túl sok szó volt benne a számokról (evidens), olyasmi volt, mint a Hej, hej, helyesírás.
17. Thomas Mann: Királyi fenség
Annyit tudok mondani, hogy mikor olvastam, sokkal hosszabbnak tűnt egy nap.
18. Márai Sándor: Idegen emberek
Nagyon sokáig szenvedtem vele, nevetséges. Az utolsó két oldalon azért zaftosan elküldi a picsába a franciákat, de később megtudtam, hogy ezt se gondolta komolyan az ebugatta.
19. Stephen Hawking: Az idő rövid története
Kötelezővé kéne tenni, de inkább 14 éves korban. Így már sok újdonság nem várt rám, viszont ez a tanár a férfi Helen Keller.
20. Thomas Mann: A varázshegy
Az egyik kedvenc könyvem volt, mert mindenről van benne szó. De mindenről! Viszont sok az irodalmi pózolás.
21. Chuck Palahniuk: Fight Club
Nem kell róla mit mondani, de azért a film jobb valahogy.
22. J.D. Salinger: Zabhegyező
A legtúlsztároltabb regény valaha. Egy zabhegyezőről szól.
23. Gabriel García Márquez: Száz év magány
El nem tudom képzelni, hogy valakinek ne tetsszen.
24. Aldous Huxley: Szép új világ
Ma már gagyi az ilyen, de a maga korában üthetett. Ott borult az egész, hogy Ford antiszemita volt. Így nem születnek bálványok (kivéve azt az ordibáló faszit a kis bajszával, aki utálta a zsidókat; meg Hitlert természetesen).
25. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Túl sokat vártam tőle. Olyan, mint a szibériai puszta, hosszú és unalmas. De a maga idejében szintén beadhatta.
26. Michel Houellebecq: Lanzarote
Ezt már csak úri huncutságból csaptam hozzá. Vicces félpornót olvasni nyuggerek között nyáron a vonaton.
27. Paulo Coelho: 11 perc
Csak azért olvastam el, hogy legyen jogom fikázni. Fogom is igaz hittel, tiszta szívvel. Állítom, hogy azért istenítik egyes (lófaszt, a legtöbb) nők, mert olyanokat ír, amikre rámondhatják, hogy “Tényleg, pont ezt gondoljuk!”, közben ez csak jópofáskodó színjáték, ennél számítóbbak, és szerencsére nem ilyen ostobák.
28. Thomas Mann: Doktor Faustus
Túl sok a mellébeszélés, a buziskodás, a zene irodalmi részletezése.
29. Thomas Mann: A Doktor Faustus keletkezése
És ezzel meg is tudtam, mekkora Mesterházy Attila ez a német majom. Nem is olvastam tőle többé semmit.
30. Viktor Pelevin: A Metamor Szent Könyve
A legjobb könyv a világon. Hibátlan.
31. Viktor Pelevin: A rettenet sisakja
Nagyon izgalmas.
32. Viktor Pelevin: Empire ,V’
A legjobb vámpíros regény. Tomcat is szereti.
33. Viktor Pelevin: A Sárga Nyíl
Közepes novellák egy kurva jó írótól. Semmi extra.
34. Spiró György: Feleségverseny
Masszív cigányozás, és mérsékelten vicces gúnyolódás a Szkíta Magyarokon. Azaz rajtam. Húztam is a számat!
35. Murakami Haruki: Világvége és a keményre főtt csodaország
Nekem lassú ez a történetvezetés ilyen cyberpunkoskodáshoz, továbbá tiszta klisé, és a hangulat sem egy nagy vasziszdasz.
36. Viktor Pelevin: Kristályvilág
Jobb novellák egy kurva jó írótól.
37. Viktor Pelevin: A hunok harmóniája
Még jobbak.
38. Viktor Pelevin: A rovarok élete
Jópofa játék zoomorf lényekről és az orosz szellemről. Nem rossz, de ha már ilyesmi kell, akkor…
39. Viktor Pelevin: Az agyag géppuska
… ezt. Csomó filozófia, csomó oroszellenes duma. Nagyon jó szórakozás, bár kicsit fárasztóak a spirális párbeszédek - akármi legyen is az.
40. Erlend Loe: Doppler
Egy LMP-s bemegy az erdőbe élni, van egy szarvasa meg egy gyereke. Pizzát rendel a haverjához, aki majdnem megöli magát. Sokan beköltöznek az erdőbe, és elbasszák a fílinget. Elhúz hát onnan.
41. Douglas Coupland: Az X-generáció
Nagyon jó. Most mit mondjak? Akarsz ötletet adni, Feri?
42. Viktor Pelevin: A tervhivatal hercege
Egy kisregény, ami a Prince of Persia-ra épül, és egy novella, ami nem.
43. Viktor Jerofejev: A jó Sztálin
Érdekes (ál?)önéletrajz a kommunizmus napfénnyel borított sötét oldaláról.
44. Kurt Vonnegut: Éj anyánk
Meglepően szívszorító történet egy náci amerikai náci háborús hőstettéről és bűnéről pocsék befejezéssel.
45. Kurt Vonnegut: Kékszakáll
Semmi új az öregtől, de hogy írhattam az előbb azt, hogy “pocsék befejezés”? Mi jön még, “sanyarú sors”?
46. Nick Hornby: Hosszú út lefelé
Nekem ez túl primitív. Suttyó briteket csak tévében.
47. Chuck Palahniuk: Halálkultusz
Olyan, mint a Harcosok klubja. Jé!
48. Gabriel García Márquez: Söpredék
Ez az ember jó mesélő. Szerintem iszik is.
49. Agota Kristof: Tegnap
Nyugaton sem volt régen rózsás az élet. Hanem szar. Szaros!
50. Kertész Imre: Sorstalanság
:D:D:D
51. James Joyce: Ulysses
970 oldalas halandzsa, és belépőm az irodalmi vitákba. Én jobbat tudnák, par excellence ha idősb lennék.
